Strasbourg, a stílusos francia város és a magyar villanyszerelők

Múlt héten egy napot töltöttünk a kellemes Strasbourgban, az Európai Parlament székhelyén. Mivel nincs túl messze Mannheimtől, ezért egy napos túra keretében ellátogattunk négyen: én, Stefi, Norbi (unokatesóm) és Melinda (volt osztálytárs, majd csoporttárs). A franciákról azt tartja az emberek többsége (én is), hogy fennhordják az orrukat, arrogánsak, pökhendiek, és ha angolul szólsz hozzájuk, franciául válaszolnak, még ha tudnak is angolul. Francia ismerőseim szerint ez Párizsban valóban így van (kérdésemre, hogy ők is ilyen arrogánsak azt válaszolták, hogy nem, ők nagyon jó fejek), de Strasbourg azért nem a főváros. Az emberek segítőkészek voltak az utcán, bár az első francia, akit megkértem, hogy fotózzon le minket, szó nélkül rángatta a fejét, hogy nem és tovább is rohant. Ezt leszámítva pozitívak voltak az élmények.

Hoki a sasokkal

Tegnap megérkezett látogatóba Melinda. Első közös programunk a tegnap esti közepes buli túl sok német rappel. Ma pedig ellátogattunk a helyi csapat szentélyébe, az SAP Arénába, hogy megnézhessük Németország első számú csapatát játék közben. Összejöttünk 14-en (5 magyar, 5 spanyol, 4 olasz) a meccsre, még a hét elején megvettük a jegyeket. Jó kis program volt, hihetetlen hangulattal (fantasztikus a mannheimi szurkolótábor, a helyi B közép) bár a csapat nem szerepelt valami jól, mert az 5. helyezett Iserlohn Roosters legyőzte a Mannheim Adlert 2-1-re a hosszabbításban. :(

Újra színpadon!

Tegnap este színházban voltam, és színpadra is léptem (erről később). A polgármester hívott meg minket, cserediákokat egy egész estés programra. Többen is köszöntöttek beszédekkel, biztató szavakkal és operaáriával is. A nyitóbeszédek után bemutatták a zongoristát, ő elkezdett játszani a színpadon, de az énekes sehol. Egyszer csak rázendített basszus hangján az utolsó sorok mögött. Az utolsó két sor úgy összerezzent, hogy majdnem leesett a székről. Vicces figura volt, igazi önimádó, exhibicionista, amilyennek egy színházi embernek lennie kell. Teljes körű megvendégelés, túra a kulisszák mögött, musical: egy maradandó élmény a folytatásban.

Így készül a német sör

A héten lehetőségünk volt ellátogatni egy német sörfőzdébe. A sör hazájában ez valóban különleges. Idekint számtalan regionális sört lehet inni, tényleg rengeteg fajtához hozzá lehet jutni. Viszont többségükben regionális fajták vannak. Ez a főzde is 100 km-es körzetben teríti csak a sörét (Welde a neve). Három fajtát árulnak (világos, alkoholmentes és búza), a barna sört nemrégiben megszüntették. Mivel a rengeteg a versenytárs a sörpiacon, ezért mindamellett, hogy kiváló minőségű terméket kell előállítaniuk, a marketingre is kiemelt hangsúly kell helyezniük, hogy megállják a helyüket a piaci versenyben. Németországban egyébként kb. 1300 sörfőzde található, majdnem a legtöbb a világon, csak az USA előzi meg 1500 darabbal. Érdekesség, hogy egy főre eső sörfogyasztásban már nem világelsők a németek, a csehek egy főre vetítve kb. másfélszer több sört isznak, mint a németek.

Nácik Mannheimben

Sziasztok!

Munkatábor

Az alábbi bejegyzésben megint egy kis történelemről lesz szó, azon belül is maradunk a 20. századi mozgalmas német történelemnél. A múlt héten a helyi diákszervezet szervezett a cserediákoknak egy történelmi tárlatvezetést a mannheimi egykori második világháborús munkatáborba, ami ma általános iskolaként (!) üzemel. Ki kellett mennünk villamossal egy fél órás villamosozással a város szélére, Sandhofenbe. Ennek a kerületnek a középpontjában állított fel annak idején az SS egy munkatábort a Dachauból átirányított hadifoglyok részére (Schutzstaffel - Véderőosztag, a nácik politikai rendőrsége, ami a háború alatt a munka- és haláltáborok logisztikájának szervezéséért, a nácik ellenségeinek likvidálásáért volt felelős). A képen látható általános iskolát kiürítették, az első szintre költözött be az SS, a többi emeletre pedig a több mint 1000 lengyel hadifoglyot raktak tantermekbe. El tudjátok képzelni, hogy mekkora tömegnyomor lehetett.

Drága Svájc!

Berlin után ellátogattunk néhányan cserediákok a svájci Bázelbe. Kicsit meredeken hangzik, hogy egy kimerítő berlini túra után egyenesen az ellenkező irányba vágok neki egy másik országnak, de engem csak lelkesített a lehetőség, hogy mehetek a többiekkel csoportosan. A hangsúly azért van a csoporton, mert egyrészt jó volt a társaság, másrészt pedig a német vasútnak van egy olyan kedvezménye, hogy öt fő jutányos áron utazhat 24 órán át tartományon belül korlátlanul. Mivel Bázel a francia-német-svájci határ mellett helyezkedik el, így a jegy oda is érvényes volt. A hosszú és kimerítő utazás ellenére is nagyon megérte elmenni ide, mert a város festői szépségű. Hamarosan meglátjátok!

Berlin II. - mit keres Demszky Berlinben??

"Berlin mindazt megtestesíti, amit kulturális értelemben New York, közlekedési rendszer tekintetében Tokió, habitusban Seattle, történelmi értékek tekintetében pedig… hm, Berlin." (Hiroshi Motomura, amerikai jogászprofesszor, 2004)

"A szabad emberek, éljenek bárhol, mind berlini polgárok. És ezért szabad emberként büszkén mondom e szavakat: »Ich bin ein Berliner!«" (John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1963-ban Berlinben)

"Berlin a legújabb város amit ismerek. Még Chicago is ódonnak és szürkének tűnik mellette." (Mark Twain, amerikai író, Chicago Daily Tribune, 1892)

"Akié Berlin, azé Németország; akié Németország, azé Európa." (Karl Marx (1818 - 1883), filozófus)

Berlin I. - odaút és első benyomások

Az elmúlt hétvégén teljesült egy régi nagy álmom, és eljutottam a csodálatos német fővárosba, Berlinbe. Rengeteg fantasztikus dolgot láttam, nagyon sokat kell még tanulnunk német barátainktól, azt gondolom. Persze azért nem kell teljesen elájulni sem tőle, vannak árnyoldalai is. Azonban épségben hazaérve azt mondom, teljesen megért minden áldozatot és fáradságot ez a túra. Történt velem 1-2 vicces dolog a 3 nap során, több új érdekes embert megismerhettem. A szállásért például nem fizettem egy centet sem. Hogy lehetett ez? Hamarosan kiderül!